Kodály Emlékkönyv 1977

Kodály Zoltán, a zene igaz embere: 1982-es budapesti centenáriu- mi előadásának ezt a címet adta Alexander R. Ringer, Illinois egyetemének tudós professzora. Az ünnepelt mesternek nemcsak gyémántkemény jellemére hivta fel ezzel a figyelmet, hanem, s talán mindenek előtt, munkássága erkölcsi súlyára, sugárzó etikus erejére.

Kodály, a régi görögök példáját követve, már fiatalon felismerte a muzsika jövőépítő erejét - e felismerés vezérelte további cselekvését. Azt tartotta, hogy a zene nem önmagáért van: hogy lényege szerint több, mint zene. Eszköze annak a nagy formáló erőnek, mely test és lélek egyensúlyát megteremti. Szá- mára bizonyosság volt, hogy az a nemzedék, melynek életét áthatja a jó muzsika, különb lesz szüleinél. A zenét eszköznek tekintette a logika, az önfegyelem, a közösségi szellem kifejlesztéséhez, önmagunk megismeréséhez, a nemzeti identitásnak és azon át a sokszínű emberiség végső egységének tudatosításához. A jó zenét talizmánnak tartotta: védelemnek egy ál-kultúra lélekromboló hatása ellen - melytől nemcsak a maga népét, hanem a teljes emberiséget fél- tette. Jelszavát - A zene mindenkié! - igazában csak e gondolati szál végigkövetésével érthetjük meg...