"A VIII. szimfóniát Beethoven 1812 nyarán és őszén írta, részben az általa oly kedvelt csehországi fürdőhelyeken, részben Linzben, ahol fivérét látogatta meg néhány hétre. A beethoveni alkotás műhelytitkait feltáró vázlatkönyvek tanúsága szerint azonban már egy évvel korábban is foglalkozott a művel. Hasonlóan a III. és IV. szimfónia egymást kiegészítő ellentétpár-jellegű kapcsolatához, valamint az V. és VI. szimfónia kettőséhez, a VII. és VIII. szimfónia is ikerpár gyanánt tartozik egymáshoz, különbségeik ellenére is összeforrva. Mindkettő az élet napfényes oldalára nyitja ki szemünket, de ez a napfény mindegyikben másként verődik vissza. A VII. szimfónia tomboló mámora után az F-dúr szimfónia egyszerű, gondtalan, naiv kedélyvilága a mindennapi kis örömök, ártatlan csipkelődések és üdítő mulatságok miniatűrjében örökíti meg a nagy mester alkotását, egy futó, de nem jelentéktelen pillanatban.
A szimfónia gondtalan hangulata a korabeli hallgatóságnál nem talált visszhangot. Az 1814-es bemutatón (ahol a zeneszerző vezényletével hangzott el a VII. és az úgynevezett „Csataszimfónia” mellett) közepes sikert aratott. A kortársak úgy vélték, hiányzik belőle a mélység és a pátosz. Beethoven viszont többre tartotta a VIII. szimfóniát, mint a Hetediket."
Nyulász Viktória, Könyvmutatványosok blog