Kosár
"Ha nem állt volna buddhista szerzetesnek, bizonyára rablóvezér lett volna belőle - állították életrajzírói Lin-csi apátról, a kínai buddhizmus legeredetibb gondolkodójáról, máig legnépszerűbb mesteréről. Nem tudjuk pontosan, mikor született, de azt tudjuk, hogy mielőtt a 867-es esztendő februárjának egyik napján, már idős korában "a végső nyugalomba" távozott, mind a tíz égtáj felé legyintett egyet-egyet, s kényelmesen megigazította magán szerzetesi öltözetét. Rá jellemző, kifejező búcsú volt ez. Fanyar, de könnyed és méltóságteljes. Mint amilyenek reggeli beszélgetései szerzeteseivel Huo-to folyó parti kolostorában. Meghökkentő kérdésfelvetések és válaszok, könnyed, de hibátlan bölcseleti rendszert alkotó következtetések, állítások jellemzik Lin-csi beszélgetéseit, melyek mindig a lényegről folynak; a létezés és a boldogulás nagy kérdéseiről."
Sári László Miklós Pállal, a kiváló sinológussal vitatta meg egy alkalommal, hogy mi a csudát csinálhat egy orientológus, ha szeretne áthozni valamit a keleti irodalomból, de az vagy túl hosszú, és méltatlanul rövidíteni kellene, vagy túl rövid, nem értené a nyugati olvasó, tehát tele kéne zsúfolni lábjegyzetekkel. Hogyan lehet nemcsak a tudomány meglehetősen szűk és zárt körének, hanem a kortárs olvasóknak is élvezhető, jó könyvet adni a kezébe? Mire Miklós Pál azt mondta Sári Lászlónak, hogy ilyenkor kell csalni. Egy nyugati ízlésnek megfelelő „keleti” szöveget alkotni az áthozhatatlannak vélt művek tartalmából. Magyarán: az irodalomban nemcsak lehet, néha kell is kicsit csalni. Sári példaként hozta fel az Ossziánt, vagy Francis Bain tizenkét hindu meséjét, amelyet Baktay Ervin fordított. (Sokáig azt hitték, hogy Bain tulajdonképpen Baktay.)
Akkor most tulajdonképpen ki is Su La Ce? „Figyelj csak, a SU kínaiul írás, ami, ugye, fordítva Sári. A LA azt jelenti, hogy rajzolni, vonalat húzni ecsettel, míg a CE a mestert jelenti, vagy pontosabban az írástudót. SU LA CE – vagyis »Írás Laci«.”
