Kosár
I. Az ütközet
II. A szalónban
III. A láthatatlan lélek vagy a panpoesia
"1906-1908 és 1913 között játszódik le Balázs írói pályájának első és alighanem mindvégig legtermékenyebb, legértékesebb és legérdekesebb periódusa. Ezt az első korszakot 1908-tól keretezi és átszövi egy, a szakirodalomban kevéssé méltányolt, a nagyközönség által pedig alig ismert mű, a Dialógus a dialógusról. Ez a már pontosabb műfaji meghatározásával is nehézségeket támasztó írásmű három részben készült és a Nyugatban jelent meg 1908-ban, 1909-ben és 1911-ben. A Nyugat az írásmű jellegét értelmezve tartalomjegyzékében a cikkek rovatában szerepeltette, a Galambos-féle Nyugat-repertórium viszont a színművek közé vette föl. Színműkísérlet vagy esszé? Modern polgári környezetbe helyezett platóni dialógus, vagy filozófiai tételek felmondására csupaszított dráma? Az első két rész színpadi szcenírozása nem lehet megtévesztő: nem igazi dráma ez, hanem párbeszédes formában előadott értekezés, melyben az elképzelt jelenetezés mégis némi keretező, tartalmi szerepet tölt be. Késő este van, fiatal szerelmespár ül a leány szobájában. A szobában szőnyeg, kerevet, sok párna, ám Mihály és Márta legfeljebb egymás kezét érintik meg néha, a jelenet fojtott erotikája elvont bölcseleti párbeszédbe szublimálódik. Ez folytatódik aztán a második részben, ahol egy társaságba csöppenve immár többedmagukkal áldoznak az absztrakt gondolatok oltárán. A harmadik részben ismét kettesben beszélgetnek tovább. Színpadi alaphelyzetként inkább humorosan hat nagy és mélységes bölcselkedésük, intellektuális lelkesültségük, ám ismerve Balázs levelezését és 1903-tól vezetett naplóját olvasva, a jelenetekben még hétköznapi valóságának mozzanatait is föl lehet lelni. De természetesen nem ebben rejlik az írásmű értéke, hanem a gondolatkísérlet távlatosságában és abban az igényes erőfeszítésben, hogy sok helyről, eklektikusan összeszedett filozofikumát eredeti egésszé gyúrja össze."
Kenyeres Zoltán
