Balázs Béla: A vándor énekel. Versek és novellák

Balázs Béla fiatalkori műveinek harmadik – utolsó – kötete verseit és prózáját tartalmazza.
Balázs Béla korai verseinek gondolatiságát az élet-halál, szerelem, emberi-lelki közeledések elvonttá finomított megfogalmazása jellemzi. De lírája – hangulati, érzelmi költőiségével – egyre inkább általános érvényű közlendők megfogalmazására törekszik.
Bár vállalt és vallott az Ady-költészettel való rokonság, s bár sokhelyütt félreérthetetlenül megmutatkoznak ennek nyomai, mégis, saját hang, eredeti látás teszi önállóvá és egyedivé már az első két kötet verseit is. Az itt szereplő utolsó verseskötete a háborúban, az emigrációban született. Ennek darabjain már érződik a verstől, mint kifejezési formától való eltávolodás.
Kötetünk második része válogatást nyújt Balázs Béla prózai írásaiból. Az én orosz barátnőim című novella-ciklust követi a Történet a Lágody utcáról, a tavaszról, a halálról és a messzeségről. Kötetünk záródarabja két részlet a Lélek a háborúban című naplójából.
Prózája, akárcsak költészete, önvallomás; a fiatalkori évek helykeresése, gondolati, érzelmi fűtöttség vívódik az egyéni világkép, állásfoglalás, helytállás gondjaival.