Balogh István: Debrecen

Debrecen a honfoglalás utáni második évszázadban már állandó és sűrűn lakott település volt. A közel nyolcszáz éves múlt azonban ma már csak a város alaprajzából hámozható ki. Mint az évszázados tölgy évgyűrűi az elmúlt időket, úgy őrizte meg a debreceni utcák hálózata a város és társadalmának szerves fejlődését. "A pusztában épült és kőfalak nélkül szűkölködő", sok csapást kiállott város megmaradt műemlékeiről ad számot ez a mű, kellő figyelemmel kísérve azokat a már elpusztult, vagy már erősen módosított emlékeket is, amelyekről a mai olvasó semmit se, vagy igen keveset tud. A szerző Debrecennek és környékének évtizedes múlttal rendelkező, új eredményeket elért kutatója, aki nemcsak mint történész és telepítéstörténész, hanem - városképi vizsgálat kapcsán - mint a város művészeti emlékeinek alapos ismerője tette magát ismertté.