Imreh István: A törvényhozó székely falu

Mondanunk kell a törvényhozó, a rendtartó falu, a közösség történetét. Mondatja velünk az ősöknek sok-sok nemzedéke, akiktől szülőföldet jussoltunk, akik „élet"-nek keresztelt telkeiken az elődök egymást váltó generációinak otthont teremtettek, oltalmazva e hajlékokban lakozó véreiket s gyakorta szomszédaikat is. Dologtevő kezük munkája, helytálló konokságuk nyomán sokasodtak az embereltartó rendeltetésű szántóföldek, tágult a határ és gyarapodott megbecsülésben az eszközteremtő kézművesség. Emberségükből jó társas kapcsolatok születtek, intézmények formálódtak ki, fészkei a közösségnek, olyan életkeretek, amelyekben kivirágozhatott a jog, tiszteltté válhatott az egymás megbecsülésére intő parancsolat, erőt sugárzóvá a gonosz, az ártó cselekedetet tilalmazó szabály. Tűzhelyeik pedig mindenkoron árasztottak családias, ünnepi fényeket, s melengették a derűt fakasztó életkedvet.
Közvetítenünk kell, ugyancsak hitelesen, az önemésztő belső harcokat, tudósítanunk kell az egymásnak feszülő érdekek szövevényéről, valamint szólanunk kell azok kártevéseiről, akik hatalomra, javakra vágyakozón másokat uralni és szolgálatba hajtani akartak. S mert a székelyek hosszasan éltek a Birodalom szorításában, a kormányzó jószándékról és elnyomásról szintén szót kell ejtenünk.
Mindennek oly módon szeretnénk a krónikásává válni, hogy a székely falutörvények gyűjteményét is átnyújthassuk az olvasóknak. A közösség belső szabályzata, a falu rendtartása, a százados együttélés során kicsiszolódó normák foglalata, a falutörvény a nép történetének világszerte megbecsült forrása. Érték, mert a hajdanvolt életforma tanúsága, vallomás egy olyan társadalmi rendről, amelynek kevés az írásos hagyatéka. Még kevesebb az olyant amelyet paraszti szándékot, akaratot rögzítő tollal vetettek papírra.

Védőborító nélkül.