Botond-Bolics György: Ezer év a Vénuszon

A XXII. század elején űrhajó-járat közlekedik a Föld és a Vénusz között, teret és időt legyőzve, kozmikus sebességgel suhanó asztroplánok száguldanak a világűrben. Óriási meteorraj tör a Naprendszer térségébe: a két bolygó között váratlanul megszakad még a rádióösszekötettés is. Tizenegy földi ember: köztük egy fiatal házaspár is - a soha fel nem szakadó ködtakaróba burkolt Vénuszon reked. Mintegy húsz földi évet töltenek itt, jól felszerelve, s mégis kényszerű száműzetésben. "Vendéglátóik", az antropterák ez alatt az idő alatt csodálatos fejlődésen mennek át, a földi ember évezredes történelmének útját futják be. A házaspárnak gyermeke is születik. A kis Mark már tizenhárom esztendős, amikor a meteorfelhő végre elvonul és ismét szabaddá válik az út. Az asztroplánról mint távoli fényes csillagot pillantja meg először bolygónkat, a Földet Mark, a Vénuszon született ember.