Farkas Zoltán: Mulat a fúrós. Lakos Sándor bányász nótái és egyéb dalok

A nótázásnak, jókedvnek, mulatásnak a bányászoknál, olajbányászoknál komoly hagyományai vannak. A kulturált nótázás kocsmában, vendéglőben, munkahelyi eseményeken, közösségi rendezvényeken az eredendően összetartozó három szakma (bányász, kohász, erdész) több évszázadra visszatekintő egymásrautaltságából ered. A bányászoknál a földalatti munka ezernyi veszélye, a fúrómunkásoknál ugyancsak a nehéz fizikai munka, szellemi koncentráció, szigorú munkarend után a szabadidőben érthető módon igyekeztek kikapcsolódni, felszabadultan viselkedni. Az is érthető, hogy a kemény, fegyelmezett munka mintájára a szórakozásba, az ünneplési szokásokba is átültették a rendet, a szabályszerűséget.
Az 1700-as évek közepétől a Selmeci Akadémián kristályosodtak ki a máig élő (fejlődő) diákhagyományok, melyeknek fontos része a bányász-kohász-erdész dalok éneklése megfelelő alkalmakkor és -előadásmódban. A különböző ipari és szakmai egyesületi rendezvényekre rendszeresen jelennek meg a – bányász, kohász, erdész – daloskönyvek.
A hagyományok ápolása, továbbélése, „fejlődése” szempontjából örvendetes vállalkozás az újonnan (utóbbi évtizedekben) szerzett – és kicsiszolódott – olajbányász dalok csokorba kötése, az előzmények leírása az utókor számára. Köszönet és hála illeti Lakos Sándort dalszerzői és verselési tevékenységéért. Köszönet illeti Farkas Zoltánt a Magyar Olajipari Múzeum könyvtárosát, mert nyomdai kiadásra előkészítette, jegyzetekkel ellátta Lakos Sándor szerzeményeit, írásait. Ugyancsak dicséret illeti Vincze László geológust a kották számítógépes megjelenítéséért.