Kosár
Móricz Zsigmond publicisztikai tanulmányait is ugyanazzal a magas hőfokú élet- és népszeretettel írta, mint regényeit, elbeszéléseit. Szenvedélyes író volt: szenvedélyes szeretet kötötte a magyarsághoz, s a legmélyebbről fakadó testvé- riség az emberiséghez. Közíró volt, a szó igazi értelmében, felelős, alkotó ember minden cselekedetében. 1931-1942 között írt tanulmányai felölelik ennek az időszaknak szerteágazó problémáit, az iparosítástól a visszacsatolt területeken folytatandó nemzetiségi politikáig; az értelmiség, a középosztály kiszolgáltatottságától, erkölcsi elnyomásától a magyarság nemzeti megújulásának szükségességéig. Az irányt tévesztett politikai vezetést Bethlen Gábor, Széchenyi példájával intette az ország valós értékeit szolgáló államvezetési magatartásra.
Feladatának tartotta a kérdések feltevését, végiggondolását, és ha lehet: megválaszolását is: „A gondolatok tisztázása nem politikai feladat: ez írói kötelesség. Az író az egyetlen, aki megengedheti magának, hogy az abszolút gondolattal, az egészen teljes igazsággal foglalkozzék, még akkor is, ha az ellene szól. Az író ugyanis nem abból az egy gondolatból él, amit már megtalált, hanem minden igazságból, amelynek csalhatatlan valóságáról meggyőződött."
