Naftali Kraus: Dávid zsoltárai II. kötet

Naftali Kraus 1932-ben született Budapesten. Zsidó iskolában, a pesti gettóben és jesivákban nevelkedett. 1949-ben alijázott Izraelben, ahol jesivába járt, majd két és fél év katonai szolgálatot tejesített. 1954-től újságíró: A Mááriv és a Házofe napilapoknál, valamint a jiddis nyelv New York-i Allgemeiner Yournalnál dolgozott. Három éven át volt a Magyar Hírlap izraeli tudósítója, manapság a Kossuth Rádió munkatársa. Több héber nyelvű könyv szerzője. Nős, 14 unokája van. A lubavitsi haszid mozgalom híve. A zsoltárok a Bibliai (Tanach) harmadik részének - Ktuvim (Szent Iratok) - szerves és jelentős része. A hagyomány Dávid királytól eredezteti, és kétségtelen, hogy a 150 zsoltárfejezet nagy részének dávid volt a szerzője vagy az ő idejéből zsármazik. Az ősi zsidő imarend alapját a Zsoltárok képezik. A mindennapi, reggeli és esti imák nagy része szinte kivétel nélkül zsoltár. A mai modern imakönyvekben, amelyek szél- vagy lábjegyzetben közlik az imák eredetét, az ájtatoskodó vagy akár az érdeklődő, azonnal megállapíthatja a Zsoltárok melyik fejezetét mondja, amikor imádkozik. Ugyanez áll nagyjából a szombati és ünnepi imerendre is. Ennek több oka is lehet, nem utolsó sorban az, hogy amikor még nem voltak nyomtatott imakönyvek, és az kézzel másoltak igen ritkák voltak, olyan szövegekre volt szükség, amiket a nép széles rétegei ismertek és betéve tudtak. Természetszerűleg ilyenek voltak Dávid zsoltárai, amelyek legtöbbjének fő jellemzője egyrészt az egyszerű istenfélelem, a természet rendjének dicsérete, másrészt az isteni Gondviselésnek való alárendelése. A zsoltárszövek egyes szám első személyű alakjaiban nem csupán a zsoltáros, hanem egész Izráel szól.