Jókai-kódex I. Hasonmás-kiadás

"A múlt század hetvenes éveiben Volf György az Akadémia megbízásából kiadást készített elő a kódexből a Nyelvemléktár számára, azért Bécsben az eredeti kódex alapján ellenőrizte a meglevő másolatot, megvizsgálta a könyv papirosát, kötését, tábláját, majd 1881-ben a kódex részletes leírásával a Nyelvemléktár VII. kötetében kiadta, most már a Magyar Tudományos Akadémia beleegyezésével hivatalosan Ehrenfeld-kódex néven. — A magyar művelődés akkori irányítói több ízben megkísérelték a kódex megvételét, de Ehrenfeld semmiképpen sem akart megválni tőle. Ehrenfeld halála után örökösei már felkínálták a könyvet a Magyar Nemzeti Múzeumnak, de olyan magas áron, hogy az örökösökkel való többszöri tárgyalás sem vezetett eredményre. Az örökösök végül Londonban árverésre bocsátották a kódexet. Ekkor a magyar országgyűlés, attól félve, hogy így örökre elveszhet ez a jelentős kincsünk, megszavazta az 1000 angol font kikiáltási árat, és az egyéb kiadásokra szükséges 450 angol fontot társadalmi úton gyűjtötték össze, így került hosszú távollét után haza a kódex, és az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában helyezték el. Jelzete: Magyar Nyelvemlék 67. Az 1925-ben a Jókai-centenárium alkalmával hazatért, sok viszontagságot átélt könyvünket azóta hivatalosan Jókai-kódexnek nevezzük.
Igen fontos esemény volt a kódex teljes fakszimile kiadása 1942-ben a Codices Hungarici sorozat első darabjaként. A kiadás az akkori Magyarságtudományi Intézet és a Stockholmi Magyar Intézet közös vállalkozása volt, és ennek megvalósításában nagy részt vállalt Lotz János, a Stockholmi Magyar Intézet akkori igazgatója. A jól sikerült fakszimile a legtöbb esetben megbízhatóan eligazítja a kutatót az eredeti kódex megtekintése nélkül is."

1942-ben egyidőben jelent meg a Királyi Magyar Pázmány Péter-Tudományegyetem Magyarságtudományi Intézeténél és a Stockholmi Magyar Intézetnél. Míg a budapesti kiadás előszavát Pais Dezső, ezt a stockholmi kiadásét Lotz János írta.