Lászlóffy Csaba: Apokrif

Az Apokrif cím alatt összeállt négy írásműben a történelmiség, az egymást követő korok, illetve erdélyi problematika mellett közös: a fikció. Nem a közismert mesefikció; jelöljük inkább fiktív jelzővel az eljárást, mely a valósághűség mikesi örökségéhez ragaszkodva, csak a formai keretre vonatkozik. Lászlóffy Csaba vállalkozásában nem a kitaláláson van a főhangsúly, hanem annak rekonstruálásán, ami megtörtént vagy dokumentumok szellemében megtörténhetett. A játék mértéktartó, sehol sem bizarr; a kötöttség nagyobb. Az értékgyártás pillanatig sem homályosítja el itt az értékmentést: az egyéni tartás, a lelkierő, a megmaradásért való küzdelem konkrét példáit az író történelmi adatokból (források alapján) illeszti össze, forrasztja eggyé költői és erkölcsi asszociációinak kötőanyagával.