Molnár István: Élő népballadák

"Útjára bocsátom e könyvecskét és szorongva figyelem sorsát. Vajon megtalálja-e az utat a magyar emberek lelkéhez? Megfelel-e annak a célnak, amelyre szántam: magyar szellemet, dalt, táncot, mozgást közvetíteni a város és falu életébe? Megérezteti-e a magyar Múlt és Jelen, súlyos kérdéseit és csak néha derűs óráit? ...
Az idő majd megfelel ezekre a kérdésekre; arra is: születik-e ezek nyomán új ballada, új játékforma, megmozdul-e az alkotni vágyás a névtelen magyarban?
Valamikor hiba csúszott be a magyar játékalkotásba: idegen levegő, amit idegen dal, játékforma, tánc, stb. hozott közénk. Az élményre vágyó magyar lélek nem ítélkezett elég szigorúan a betolakodott idegen kultúrforma felett. Ma ez az idegen forma mérgével beoltott művészet sokakban megbénította a magyar szellemű alkotni tudást. A ma művésze sokszor idegen műveket fogad el alapul, nem a magyart, mert a magyart meg sem érti: sajnos, ez lett idegen előtte. Az ilyen művész magyart már azért sem alkothat, mert hiányzik nála a magyar alkotás előfeltétele: a magyarságtudat. Alakjait nem tudja magyarul mozgatni, énekeltetni, mert az alkotó maga sem ismeri az érzések magyar kifejező lehetőségét. Az ősi formákat a falu őrizte napjainkig, és a ma megtalált darabkák csak sejtetik a csodálatos múltat, amelyet könnyelműen szinte pusztulni hagytunk."