Erdélyi József: Emlék

"A Bihar megyei Újbátorpusztán született 1896-ban félig magyar, félig román parasztcsaládból, eredeti neve Árgyelán. Apja urasági cseléd, majd kulcsár. Iskoláit Nagyszalontán, a dévai tanítóképzőben és Mezőtúron végezte. 1915-ben bevonult, az orosz fronton harcolt, 1918-ban egy ideig joghallgató Debrecenben. A Tanácsköztársaság idején részt vett a felvidéki harcokban, majd Budapestre költözött. A húszas évek elején gyalog járta be az országot, 1921-ben Romániába is eljutott, ahol Fogaras várába internálták. 1923-ban Az Est-lapok munkatársa lett, 1929-ben, 1931-ben és 1933-ban Baumgarten díjat kapott. 1931-ben Párizsban járt. Eleinte részt vett a népi írók mozgalmában, a harmincas évek közepétől azonban szélsőjobboldali irányba fordult. 1944-ben nyugatra menekült, majd Romániában bújkált, 1947-ben jelentkezett, a népbíróság három évi börtönre ítélte. Témáinak: a természetnek és a szerelemnek a hagyományos világkép értelmében harmonikus egyéniséget kellett volna kifejezniük, az Erdélyi-vers egyszerűsége és összhangja mögött mégis korszerű élmények rejlettek: a modern ember érzékenysége és nyugtalansága."

Kötése laza.