Kertész Imre: Gályanapló

"A Gályanapló írónapló, de nem műhelynapló. A közönség ugyan megtalálja benne a szerző korábbi nagy sikerű könyveire – a Sorstalanságra, A kudarcra, a Kaddisra – vonatkozó töprengéseket, előérzeteket, de valódi célja az, amiért moralisták, töprengők, alkotók és egyéb fenyegetett életű emberek mindig is naplót vezettek: az önfelszabadítás, az önismeret, az önnevelés.
E sajátos szerkezetű naplóregény 1961-től 1991-ig harminc évet fog át. Annak a kornak dokumentuma és egyben művészi megformálása, amely kor talán leginkább tagadta az individuum létjogosultságát a történelem elmúlt évszázadai során, amely kor nemcsak „feltalálta”, hanem évtizedeken át, gyakorolta is a totalitarizmust.
Lehetséges-e ebben a személyiségellenes korban önmagunk megőrzése? „Lehet-e itt is az egyszeri létezés átélése, az élet megélése?” Ez az alapvető kérdés áll a Gályanapló középpontjában, erre keresi és adja meg a választ a szerző: „Ez a feladat – ami az ember
legfőbb feladata – itt is, mint bárhol, betölthető és betöltendő.”"