Eötvös József: Kelet Népe és Pesti Hírlap; Reform

„Minden nép, mint minden egyednek életében vannak pillanatok, melyekben sorsától kényszerítve, több előtte nyíló utak közt választania, melyekben egész jövője iránt határoznia kell; nagy, fontos pillanatok, hol időmérőnk fövenye közt a jövőnek magvai folynak, s minden szív, érezve, hogy határozatától egy egész létnek üdve vagy boldogtalansága függ, szorulni kezd. Vannak ily pillanatok, s az egyed, ki átélve ifjúságának azon boldog napjait, hol a magas feltételek közt ingadozó szív fenséges, de csak még ösmeretlen czélok után vágyódott, s a nemzet, mely átfutva azon korát, hol magas lelkesedése még bizonyos elhatározott pályát nem választa magának, e pillanatokhoz közelítve, helyesen cselekesznek, ha mielőtt magas ábrándjaik köréből a tett nehéz mezejére lépnének, egy perczig magokba szállanak, s az élet annyi ösvényei között, melyeknek mindegyikén példák intenek s ijesztenek, mert nincs egy, melyen senki czéljához nem ért vagy nem sülyedett volna, ha nem választanak a nélkül, hogy meggondolnák, miként nem a legdicsőbb, de egy elérhető czél választása illik a férfiúhoz, ki bármily hatalmasan alkotva Istenétől, gyengévé válik, mihelyt túlbecsűlve erejét, abban fáradozik, miben győznie nem lehet.
Ezen pillanatok egyike az, melyben nemzetünk napjainkban áll ; s ha volt valaha időszak, melyben e haza ügyeinek elrendelésében a legnagyobb gond kivántatott, ha volt, melyben minden tévedéstől őrizkednünk kelle: ez, melyben élünk, bizonyára azok közé tartozik. A vetésnek ideje s módja az, mi termésünkről határoz; jaj nekünk, ha a nemzet mezején elmulasztjuk a pillanatot vagy oly magokat választánk, melyeket földje el nem bir; hogy pedig, ha már keleti nép létünkre hasonlatosságokkal élni akarunk, csakugyan a vetés korszakán még túl nem mentünk, azon, véleményem szerint, senki e hazát ösmerő kételkedni nem fog, s ha kételkednék egy tekintet, előítélet nélkül viszonyainkra vetve, meg fogja őt győzni, hogy ha – hála az égnek s azoknak, kik eszközei valának – sok régi gaz irtatott is ki néhány év óta: azon termés, melyet helyébe várunk, sok helyütt még elvetve sincs, s hol elvettetett is, még csak felette ritkán zöldellik napjainkban.”

Címlapjáról kiradíroztak egy (vélhetőleg könyvtári) bélyegzőt. A papír azon a helyen elvékonyodott.