Kosár
"A ,,Prakovszky, a siket kovács" szerelmespárját elválasztja egymástól a vagyonszerzés mohó vágya, az irgalmat nem ismerő kapzsiság. Mikszáth Kálmán csípős humora és magával ragadó mesélő kedve elevenen állítja a mai olvasó elé a régmúlt idők fiataljainak boldog szerelmét és keserű csalódását, egy letűnt kor sajátos erkölcseit."
(moly.hu)
"Az igazságos Mátyás királyról a történetírás nem csak pozitív tetteket örökített meg. Amikor 1485-ben esztergomi érsekké nevezi ki felesége unokaöccsét, az alig hétéves Estei Hippolytot, az ország vezetői és a pápa egyaránt élénken tiltakoznak. Felháborodásuk érthető, ám Mátyás hosszas huzavona után keresztülviszi akaratát.
Mikszáth regénye azonban nem a nagypolitika szövevényébe vezeti be az olvasót, inkább a vitákról mit sem tudó fiú személye köré szövi megkapó, ugyanakkor fordulatokban gazdag történetét. Bár a kis prímás félve és megszeppenve érkezik Itáliából Esztergomba, az előtte álló próbák férfivá edzik, s a kemény, de vonzó magyar környezet igazi magyarrá változtatja."
"Valamikor (tíz év előtt) úgy írtam az elbeszéléseket, hogy két-három thémából tákoltam össze egyet; az egyik szüzsémet, mert rövid volt, hozzá ragasztottam egy másikhoz s a kettőből mégis csak kitelt egy jókora történet.
Mire megvénül az ember, kifogy a leleményességből. Most már csak egy thémám van s két elbeszélést akarok belőle írni.
És a múzsa segítségével meg is lesz. Sőt anélkül is. Mert a múzsa kivénült dáma már, aki a világot uralta egykor, most mindössze egy apró pipere-üzletet tart; hajdan költőket inspirált, ma, a csinált virágok korszakában, legfölebb a toalettet teheti hangulatossá. A háztartása is más volt azelőtt; szép szobalányát, a Fantáziát, elbocsátotta szolgálatából s a helyett egy szurtos, mogorva mindenest tart: a Megfigyelést..."
"... Ez a Krúdy Kálmán, aki jó familiából származott, (gondolom, a kéri nemesek közül való volt), némi névre tett szert a maga szakmájában és ha betyár-epizódokra van az iróknak szükségük, emlékezetükből az ott homályosan kavargó zsiványnevek közül találomra esetleg éppen az övét rántják ki és úgy szerepeltetik, mint a kegyetlen Patkót, a durva Zöld Marczit vagy az aljas Jánosikot.
Pedig Krúdy Kálmán más genre. Előkelő és finom, legalább is van oly elegáns ember, mint a franczia Cartouche. Nem ölt. A palócz csak szerelemből öl, vagy a birkózás szenvedélyében (a Pálinka nevű ördög sugallatára). Nem is lopott. Ha szóra nem adták, amire szükség volt, erőszakkal vette el, koczkára téve saját bőrét. Adókat vetett ki a lakosságra, s azokat néha beszedte, erővel, ha önként nem fizették. Szóval, csak azt tette, amit a király. Mindamellett rászolgált a hatóság haragjára mindenféle más megnevezhető és megnevezhetlen bűnökért..."
