Krúdy Gyula: Kisvárosi bohémek és más figurák

Századunk legnagyobb magyar prózaírója: lefordíthatatlansága miatt reményünk sincs arra, hogy a maga varázslatos monumentalitásában ismeri meg a nagyvilág.
Hazai olvasóköre is behatárolt. A vájtfülűek – bővülő? – tábora értékeli csak szertelen történet-indázásait, mese-kanyarjait, az epizódok felsudarasodását, az ígéretesen induló főszál elhalását és újjáéledését. Bárgyú csattanókra és irodalmi bűvésztrükkökre berendezkedett világunkban oázis egy „három szintes” Krúdy hasonlat, egy megéledő és önálló létre vergődő jelző, amely egyszerre illatokat, ízeket és dallamokat csalogat elő a semmiből, és mire az elkábult olvasó észbekaphatna, már egy felvidéki kisváros havas utcáján röpül Krúdy csengettyűs szánja, ahol az ablakok csipkefüggönyei mögött bársonyos tekintetű aranyművesnék igazítják selyem harisnyakötőjüket: de vigyázat, az armáriom sárga koponyát őriz, és a huzatos folyosón bármikor feltűnhet egy fejetlen csontfigura! […]
Kötetünk negyven írása szerény hozzájárulás az életműkiadás kiteljesítéséhez: az 1902-1919 közötti második és harmadik Krúdy-korszak legérdekesebb írásaiból válogattunk.