Krúdy Gyula: Pesti szalon. Novellák, tárcák, cikkek

Hölgyeim és Uraim, hol van az a Pest és hol van az a Buda, ahol még konflisok ringtak lágyan végig az Andrássy úton, ahol olyan tempóban telt az idő, hogy az utcán sétálók és a kávéházakba betérők érdemesnek tartották, hogy szót váltsanak egymással irodalomról és politikáról, úri divatról és bankügyekről, lóversenyekről és budapesti éttermekről, s az élet minden más apró-cseprő dolgairól. Hol van ez a város és milyen volt? Keveset tudnánk róla, ha Krúdy Gyula novelláiban nem festette volna le oly érzékletesen.
Most arra invitáljuk önöket, hogy szegődjenek társául az írónak, s járják be a századfordulós Pestet, ismerjék meg a kor kávéházait, cukrászdáit és éttermeit, s persze azokat az urakat és úrhölgyeket, akik e helyek közönségét teszik. Kukkantsanak be a baráti társaságokba, hallgatózzanak, vajon ki miért keveredett ebbe a városba, kinek milyen sors méretett, kit rajonganak körbe az asszonyok, s ki az, akit a szerelem elkerül, ki juthat pénzhez, s ki az, aki örök életében pénztelen kódorog kocsmaasztaltól kocsmaasztalig. Ha jobban körülnéznek felismernek majd egy-két épületet a Teréz városban és az Erzsébet városban, de hiába minden figyelés, már épületeiben sem láthatjuk az itt lefestett Óbudát. S aztán az utcán sietők között feltűnik néhány ismert arc is. Igen, nem tévednek: az az úr ott Podmaniczky Frigyes, aki nélkül ma ez a város nem lehetne ilyen, s aztán az a hangoskodó társaság, valóban híres írók, a kor jellegzetes alakjai, köztük van Ady és Bródy is...