"Gyerünk külföldre! - mondotta egy nap ebéd után Szimák Orbánnak, amint az iskola porától tikkadtan és az öt órás robottól fáradtan ültek a vendéglő mélyén. - Jól van, gyerünk - felelte a másik -, egy kis külföldi tanulmányút nem árt, a kormánytól úgyis hiába kérem. - Ez a külföld persze nem volt messze tőlük..."
Juhász Gyula halálának huszonötödik évfordulójára most első ízben jelenik meg önálló kötetben e kis remekműve: az Orbán lelke. Félig-meddig önéletrajzi írás a kisregény, az 1911-ben Nagyváradról Szakolcára, a magyar határvároskába kerülő költő vallomása. Vallomás a kisvárosi nehéz értelmiségi sorsról, a nyárspolgárság, maradiság, kulturálatlanság elleni küzdelemről, a szomszéd népek iránt érzett szolidaritásról. Megindító szubjektív volta mellett ez az írás a realizmus remeke is, kristálytiszta egyszerűséggel, ünnepélyes szerénységgel, tömörséggel ad számot a kisváros életéről, a tanári életről, a békebeli Pozsony gazdag polgárságáról.