50 év. 1956 - 2006

1956 forradalma a magyar nemzet 20. századi történetének legnagyszerűbb teljesítménye. A legtöbben ezt mindig így is gondolták, noha a nyilvánosság előtt ezt idehaza a legszigorúbban tilos volt kimondani. Előbb a szó véresen valóságos, később már „csak” jelképes értelmében az életével játszott, aki ezt tette. Csak 1989 után nyílt mód arra, hogy ezt az alaptételt hangosan is ki lehessen mondani. Akkor, amikor már a forradalom emléke nem élt igazán elevenen a társadalomban. Nem azért, mert akik megélték, elfelejtették: nekik életük utolsó pillanatáig a legfényesebb emlékük maradt és marad. De közben új generációk növekedtek fel, akik előtt a diktatúra nemcsak titkolta a valóságot, hanem minden eszközével az ellenkezőjét bizonygatta nekik. Ezért volt felmérhetetlen jelentősége annak, hogy a megtorlás elől Nyugatra menekülteknek volt lehetőségük arra, hogy az igazi 1956 emlékét megőrizzék, és a szülőföldjükön maradtak helyett is ápolják, s lehetőségeikhez képest a hazai hallgatás csendjét is megtörjék. A forradalom igazságának őrzése, továbbítása az emigráció legfontosabb küldetése volt. Ezt a feladatot az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem szervezetében összetalálkozott alkotók híven teljesítették. Ezt teszik ezzel a mostani kötettel is.
(Mádl Ferenc)