Tóbiás Áron: A magyarok vére. Le sang des Hongoris. Tudosítások tollal - mikrofonnal

A ferencjózsefi aranykortól Trianon tragédiáján, meg az '56-os forradalmon át, napjainkig kifeszítve áll előttünk az a történelminek is nevezhető panoráma, ami – rövidre fogva – országunk históriája, népünk életsorsa.
Mindezt Albert Camus, a tragikus hirtelenséggel autószerencsétlenség áldozatává vált, Nobel-díjas francia író egyetlen képbe rögzítette, 1957-ben: A magyarok vére.
Ezt a camus-i meghatározást – ami egyben a nyugati világ íróinak, művészeinek, értelmiségének és gondolkodó népének lelkiismereti válságát is magába foglalta ' 56 magyar forradalmának megdöntése után – választottam e könyv címéül. Harminchárom tilalmas év elmúltával, magam is, tanúként, megszólalhattam – most már szabad tollal, mikrofonnal...
Kereken 200 írás gyűlt össze, a menthetetlenül elszálló múlt rögzítésétől a jelenidőig. Portrék, riportok, utirajzok, lírai vallomások, meg vitázó kedvű publicisztikai írások váltják egymást, magyarságképünket öt világrészre kitágítva.
Ha valaki megkérdezné, miközben tollal és mikrofonnal 1991 és 1997 között rögzítettem a pillanatképeket, mi járt az eszemben? – XXIII. János pápa jelmondatával válaszolok: Mindent észrevenni, nem mindent szóvá tenni és egy kicsit segíteni.
Tóbiás Áron