Amade Thierry: Attila-mondák [Reprint]

„Ha az ember a magyar hagyományokat úgyszólván darabról darabra s az egésztől függetlenül kezdi tanulmányozni megbotránkozik azon a különös zűrzavaron, melly bennök első szempillantásra felötlik: minden lépten durva anachronizmusok tartoztatják föl az olvasót, s a történeti személyek szerepe tetszés szerint összevissza forgatva tűnik föl, de ha az ember, emelkedettebb álláspontra helyezkedve, e hagyományos töredékek közt az egész eszméjét fölfogni törekszik, észre veszi, hogy azok valósággal, egymáshoz csatlakoznak s éppen egészet alkotnak. E szempontból a zűrzavar elenyészik, az anachronizmusok magok magokat megmagyarázzák, az ellenmondások egy roppant egységbe vesznek s az ember egy epopea vázlatát látja mintegy elébe rajzolódni, melynek hősei Attila, Árpád és szent István lesznek. Attila az összes húnok közös atyja s dicsősége, Árpád magyarország alapítója, szent István a magyarok első szentje, első királya s a keresztyén és polgárisult életbe avatója.
Attila, Árpád- és szent Istvánban van megtestesülve a három korszak, mellyre a magyar nép hős története oszlik, s e jellemmel tünnek ők föl a hagyományban, hogy az idők különbözése daczára is egy közös cselekvényre összeműködnek, s egymás fiai nem csak test hanem lélek szerint is.”

Az 1864-ben Pesten, Pfeifer Ferdinándnál megjelent mű reprintje.