Kosár
A titói hatalom berendezkedését követően kiteljesedett a hallgatás diktatúrája. Ahogyan az emlékirat szerzője fogalmaz:
"Fokozatosan elmaradoztak tőlünk a hasonló soersú családok tagjai. Hallgatás vette kezdetét a történtekről. Nem szaladt már senki, ha valami újat hallott. A felnőttek csak a legszorosabb családtagokkal beszétek a történtekről. Ma már tudom, hogy iszonyatos félelem szállt meg bennünket. a gyilkosok elérték céljukat. Ezért kellett annyi ártatlan embernek, 16éves kamasznak és kisgyereknek meghalnia. Ezért nem tud ezekről az eseményekről az újabbnál újabb emberöltő, a mai ifjúság"
Mint ahogyan alig tud valamit az utókor a műhelyek, az üzletek, a gyümölcsösök, a házak és a földek kisajáttytásának történetéről sem.
A megszálló csapatok kiszolgálóinak tekintett megyarság javait pillanatok alatt szétosztották a vidék új kolonistái között, s aki ellenszegült a döntésnek, egészen bizonyosan Mitrovicán, a börtönben kötött ki...
