A második világháború végén Magyarország óriási történelmi vihar örvényébe került. A törvényes magyar kormányok cselekvőképessége a minimumra redukálódott, majd teljesen elveszett. A gyorsan egymásután következő drámai események során azoknak a tényleges és legtöbbször titkos erőfeszítéseknek a hire, amelyeket a magyar államvezetés és a politikai ellenzék vezetősége kifejtett, nem érkezett el a magyar néphez. A történetírót és minden magyart úgy sodort a vihar, mint ahogy a szél szétfújja az őszi faleveleket. Így a háborúból való kiválás akciósorozatának a történelmét csak az utolsó két évtizedben kezdték a történészek felderíteni és összerakosgatni.
A hitleri Német Birodalomról való leválást célzó magyar politikai ellenállás mozaikszerű eseménysorozatának utolsó epizódja, a Horthy-hű tényleges tisztek ellenállási szervezkedése volt, amely a Németellenes Magyar Katonai Ellenállási Mozgalom nevet nyerte. Ennek a titkos szervezkedésnek, an- nak első napjától kezdve, aktív tagja voltam és a mozgalomban a katonai vezető, Kiss János altábornagy segédtisztjeként működtem. Ez a titkos, utolsó erőfeszités 1944 december 8-án tragikus véghez érkezett.