Kő András, Nagy J. Lambert: Levelek Rákosihoz

„Bolondot csinált az emberekből, belőlem is, noha személy szerint sohasem kedveltem Rákosit. Gyors eszű, kellemes beszélgetőtárs volt, lenyűgöző gyorsasággal ragadott meg egy-egy gyakorlati kérdést. Ám ezek olyan gondolkodásbeli képességek voltak, melyekkel a kelet-európai üzletemberek körében gyakran lehet találkozni. Ha mindez egy ország jövőjét formáló ambíciókkal társul, az meglehetősen visszataszító.” Ignotus Pál jellemezte így a kommunista párt első emberét, akihez 1948 és 1956 között százával érkeztek a legkülönbözőbb levelek. Egyesek lakást kértek, mások ajándékot küldtek, útlevélért folyamodtak, üdülni vágytak. A vallásosak keresztelőre invitálták az ateista Rákosit. Sokan családtagjaik letartóztatása, a kitelepítés miatt aggódtak, az Államvédelmi Hatóság retorzióival szemben levélben kérték Rákosi segítségét. Akadtak tudósok és művészek, akik alkotói problémáik megoldását várták a vele való személyes találkozástól. Ismert és ismeretlen emberek, de a sorsuk közös. Az a végtelenül kiszolgáltatott, példátlanul megalázó és abszurd helyzet, amely arra késztette a levelek szerzőit, hogy éppen sérelmeik, tragédiáik egyik legfőbb okozóját, magát Rákosi Mátyást tekintsék utolsó reményüknek.