Mátray Gábor: Töredék jegyzemények Magyarország történetéből 1848/49-ben

Mátray Gábort 1846 nyarán nevezték ki a Széchényi Könyvtár őrévé. Negyvenkilenc éves ekkor, mozgalmas és eredményekben gazdag pálya volt már mögötte. Korábban a Széchenyi családnál nevelősködött, folyóirat-szerkesztőként jegyezte a Regélő-t és a Honművész-t. Levelező tagja volt a Magyar Tudós Társaságnak, zeneigazgatója a Nemzeti Színháznak, majd a Hangászegyesület énekiskolájának igazgatójává választották.
1846-ban Mátray irányította a nemzeti könyvtár költöztetését a Nemzeti Múzeum épületébe, amely ettől kezdve nemcsak munkahelye, lakása is. A magyar történelem sorsforduló napjaiban így közvetlen közelről szemlélheti az eseményeket. Naplója nem a márciusi forró hangulatú napokban kezdődik, hanem 1848 decemberében, és 1849. november elején írja utolsó Jegyzeményei-t.
A Nemzeti Múzeum kertje nemcsak márciusban, hanem a szabadságharc idején is jelentős színhely. Pest egyik legnagyobb ingatlana, gondozatlan kertje közel van a Belvároshoz, ezért toborzóhely, népgyűlések színtere, olykor a nemzetőrség ott gyakorlatozik. Arra vezet – vásár idején – az árusok és a vásárlók útja, közel van a Nemzeti Színház. A környéken mindig olvashatók plakátok, melyek a legújabb és legfontosabb tudnivalókat közlik a pesti polgárokkal: harci eseményekről, pénzügyi hírekről, színházi előadásokról, elfogatási és kivégzési parancsokról szólnak a falragaszok. A Múzeum-kert környékén élőszóban is hozzák-viszik a híreket, álhíreket, rémtörténeteket, való borzalmakat és reményre jogosító tudnivalókat.
Mátray naplójának legmegrendítőbb lapjain Pest bombázásáról olvashatunk. 1849 májusában a császáriak a budai várból többször ostromolják a testvérvárost. „A múlt éji pusztítás iszonyú, a pesti hírlapok előszámlálják annak tárgyait” – olvassuk a május 14-i följegyzést. Hosszan sorolja a megsérült és leomlott épületeket, a Belváros nagy részét, majd folytatja a beszámolót: „számos nagy és új házak félig öszvedűltek, az új, ideiglenes német színház az Új piacon elégett és egészen öszvedűlt, a Duna-parton levő házak öszve- meg öszvelövöldözve... A budai várban tegnap 3-szor gyulladtak meg házak, de mindannyiszor eloltattak. Ellenben a Vízivárosban egész sor házak égtek le vagy a császári sereg által halomra lövettek...
Pesten egész napon által nem volt mit látni, mint kocsit és embereket bútorokkal és batukkal, kik a város nagyobb részéből mind kihordozkodnak. A rémülés leírhatatlan.”