Glatz Ferenc: Tudománypolitikai reformról, Akadémiáról. Beszédek, cikkek, jegyzetek 1996-1997

„Meg kell kísérelni meghatározni a tudomány helyét az ipari-technikai forradalom és a világpiaci kihívás korában; megtalálni a kis nemzeti kultúra folytonos modernizálásának eszköztárát. Tisztázni: mit kíván az uniós csatlakozás majd a hazai kutatás- és tudományszervezettől, s mindenekelőtt: rendbe kell hozni kutatóintézeteink alapellátását. Meg kell kísérelni tisztázni Akadémiánk helyét a hazai kutatás- és igazgatásszervezetben (amelyet én korszerű civil szervezetként tudtam csak elképzelni). Sőt, Akadémiánkon helyre kell állítani a politikai hányattatások közben meglazult szervezeti rendet. És figyelni kell mindeközben: milyen irányokat vesz a tudomány fejlődése, hogyan segítheti Akadémiánk a hazai kutatói társadalom integrálását a világ tudományosságába. És hogyan vehet részt Akadémiánk a magyarság előtt álló stratégiai kérdések feltevésében és a kérdésekre adható válaszok megfogalmazásában. Kérdések: ember és természet viszonyáról, Dunánkról, Alföldünk jövőjéről, politikai rendszerről, egészségügyről, információs társadalomról és így tovább.
Az Akadémia elnökének lenni az Akadémia új szerepének kutatását jelentette tehát számomra. Aminek eredményeként fogalmazódott meg az Akadémia hármas funkciójáról vallott felfogás: az Akadémia tudományos műhely, az Akadémia a hazai kutatói társadalom érdekképviselője, az Akadémia a nemzet tanácsadója. E kutatómunka dokumentumai gyűltek össze: beszédek, előre elkészített feljegyzések, hosszabb-rövidebb tanulmányok. És folyt a kutatómunka egészen tegnapig, hat éven át.”
Glatz Ferenc