Wolff Schenke: A sárgák háborúja

Sanghai Négy hét alatt körülutaztam a fél világot. A néhánynapos londoni tartózkodás, a gyors átkelés az Atlanti-óceánon, a száguldás a kanadai preriken keresztül, át a Rocky Mountairis szikla hegyein, a viharos utazás a Csendes-óceánon, a tájfun az Aleuták környékén : mindez úgy élt emlékezetemben, mint egy kalandos film. Japánban is tartózkodtam rövid ideig; megváltozottnak találtam az országot, már észre lehetett venni rajta, hogy háborút visel. Aztán folytattam utamat a hadszíntér felé. Huszonegy csomónyi sebességgel hasította a gyors „Sanghai Maru" a Sárga-tenger hullámait. Sanghaiba igyekeztünk. Sanghai! Az európai ember fülében úgy hangzik ez a név, mint a varázsige. Felidézi a titokzatos, szűk utcák képét, a merészvonalú háztetőket, a sárgabőrű, ferdeszemű embereket, akik gyanakvóak és gyanakvást keltenek, a barna vitorlájú dzsunkákat, amint kísérteties lassan vonulnak a vizén. A nyugati polgár képzeletében Sanghai neve kalózokat, ópiumcsempészeket és titokzatos írásjelekkel ékesített tarka lampionokat jelent, amelyekből az évszázadok szelleme világít. A beavatottak azonban a város nevének hallatára nagyszabású üzleti lehetőségekre is gondolnak, könnyű és gyors meggazdagodásra...