Kosaras Péter Ákos: A Waffen-SS alakulatok a magyarországi harcokban 1944/45

Régóta tart a vita arról, hogy a Waffen-SS katonáit ugyanolyan értékelés illeti e meg, mint a világ bármely más hadseregének katonáit, vagy sem. Sajnos, ehhez többnyire – ma is(!) – politikai felhangok is társulnak.
Nem gondolom, hogy feladatom lenne e helyen az állásfoglalás, már csak azért sem, mert míg Konrad Adenauer szerint: „A Waffen-SS emberei ugyanolyan katonák voltak, mint mások”, addig Jörg Haider hasonló kijelentését bírósági perrel honorálták, szemben az egykori német kancelláréval. Es ez már politika, ami nem dolgozatom témája.
Az tény, hogy a Waffen-SS-ben szolgáltak jó katonák voltak, bizonyítja ezt az, hogy az egész német véderő (!) legsikeresebb páncéloshadosztálya a 2. SS-Panzer-Division „Das Reich” volt 4800 (!) ellenséges páncélos kilövésével, a legsikeresebb páncélos parancsnok pedig az SS-Panzer-Regiment 1-ben szolgáló SS Hauptsturmführer Michael Wittmann, akinek a nevéhez 138 harckocsi és 132 ellenséges ágyú megsemmisítése fűződik.”
Az is tény, hogy a Waffen-SS alakulatai nagymértékben kivették a részüket a magyarországi harcokból, ugyanis a létező 38 SS-hadosztály közül 15 (!) aktívan kapcsolódott be a hazánk területén folyó küzdelembe.
Közülük sokan estek el itt, amit az is bizonyít, hogy abból a 465 főből, akiket a Waffen-SS kötelékében a német vaskereszt lovagkeresztjével tüntettek ki, 29-en éppen Magyarországon haltak katonahalált, vagy tűntek el végérvényesen.
Kívánom, hogy igaza legyen Gordon Williamsonnak, aki könyvében ezt írta: „Talán, ha az idő múlásával hozzáférhetővé válik mindkét félnek a második világháborúban elkövetett tetteiről szóló valamennyi dokumentum, és ismertté válik minden tény, a történelem talán kevésbe szigorú képet fog kialakítani a Waffen-SS-ről.”