Anonyma: Egy nő Berlinben. Naplójegyzetek 1945. április 20-tól június 22-ig

Egy magányos fiatal nő naplóírásba kezd '45 áprilisában az ostromlott Berlinben. Hogy mi vár rá, egyáltalán túléli-e – biztosan semmit sem tud. Csupán egyvalamit: úgy képes megbirkózni a szenvedéssel, ha őszintén és részletesen beszámol minden percről, az összeomló nagyváros asszonyainak rettegéséről, küszködéséről, testi-lelki kiszolgáltatottságáról. Folytonos életveszélyben lenni, győzteseknek engedelmeskedni, férfi módra robotolni, éhezni, szexuális prédának lenni vagy katonavágyak közt választani – úgy járja végig a neki rendelt stációkat, hogy közben meg tudja őrizni emberségét. Szabad lelkiismerettel dönt saját sorsáról, és szembenéz azzal, hogy személy szerint ő is felelős mindenért, ami történt - hiszen a Harmadik Birodalom polgára volt.
Nagyobb tisztánlátással aligha írt bárki a béke első heteiről. A napló szerzője – akinek határozott kívánsága volt, hogy neve titokban maradjon – írói tehetség. Tájékozottsága, egyéni hangja, szabadszójú humora, találó megfigyelései, érzékletes és megrázó leírásai nagyban hozzájárultak egy évtizedekig elfojtott trauma feldolgozásához, a német szenvedésről szóló közös elbeszélés kibontakozásához. A könyvet világszerte egyöntetű lelkesedéssel fogadta a kritika és a nagyközönség.
A szerző kívánsága volt, hogy ne nevezzük meg. Már csak ez okból is kerülendő mindennemű találgatás a kilétével kapcsolatban.