Nógrády László: A gyermek és a játék

A gyermeket érintő kérdések között talán egy sincs, amely oly közel esnék bárki megfigyelési köréhez is, mint a gyermekjáték. Hiszen, ahol gyermek van, ott játék is van, mert a gyermek játék nélkül el sem képzelhető, Bent a gyermekszobákban, kínt a szabad mezőkön, még a kórházakban is, a faluk poros utcáin, még a nagy városok földet, eget, levegőt elfogó nagy kőpalotái között is, még a komor, gyásszal terhes ravatalok mellett is játszik a gyermek. Az ö játéka, játékos kedve nincs kötve semmitől és láttam már súlyos beteg gyermekeket, kiknek sápadt orcácskája mosolygott, ha játszani kezdtem velük. A benne lévő életszikra felgyúlt, lobogni kezdett, mihelyt játékról volt szó. És mi felnőttek, ha visszaemlékezünk a múltra, gyermekkorunkra, egy ragyogó világ nyílik meg lelkünk előtt, mely tele van játékkal, A mi gyermekkorunkat gyermek-játékaink teszik oly ragyogóvá, oly sugarassá és oly boldog emlékűvé, s ezen emlékek sugározzák tele lelkünket még sok idő múlva is az őröm és boldogság melegével. Gyermekkorunkból játék-emlékeink maradtak meg, ezek édessége örökre a mienk, ezeket semmi ki nem moshatja lelkünkből, ezek végig kísérnek bennünket az életen s ki nem apadó forrásaivá válnak a boldogító őrömnek. Ezen emlékek oázisán pihen meg az élet nehéz csalódásai között fáradt és csüggedt lelkünk; a játékos gyermek-kor életünk