Fináczy Ernő: Didaktika

A természeti népék példája mutatja, hogy az emberben ősidőktől fogva megvolt az a részint veleszületett, részint a környező viszonyok kényszere alatt keletkezett hajlandóság és vágy, hogy amit maga tudott, arra másokat is megtanítson, s különösen azokat tanítsa meg, kik neki ivadékai, gyermekei. Ez a tanító tevékenység a történetelőtti időkben nagyobbára önfeledt volt.
A természet fiának, hogy létfenntartását biztosítsa, szüksége volt bizonyos készségekre: el kellett sajátítania azt az ügyességet, mely szükséges volt ahhoz, hogy az erdő vadjai ellen védekezzék vagy táplálkozása érdekében elejtse őket; hogy magának lakóhelyet és ruhát készítsen, hogy az időjárás viszontagságai ellen megvédje; hogy tudjon egy-egy fatörzsből csónakot kivájni, tudjon úszni, tudja megülni a lovat stb.
Mindezeknek a készségeknek gyakorlását a gyermek napról-napra szemlélte s lassanként apjától elleste. Az apa megmutatta a cselekvést, a gyermek utánozta. Az apa elmondta és megmutatta a gyermeknek, hogyan kell a halat megfogni; a gyermek hallgatta az apa tanítását, szemlélte az előtte végbemenő cselekvést és utóbb maga is megpróbálkozott vele...
 

Ragasztása meggyengült. Rövidesen lapok fognak kijárni.