Mivel a játék természetes életforma, a tanulót nem szükséges külön biztatni a játékra. A játéktevékenység önmagában is kellő motiváltságot biztosít. A tanulás a játékos tevékenység által válhat kényszer helyett örömmé, s ily módon érdeklődés és érzelem is kapcsolódhat a tantárgyhoz, amely a tanulói teljesítményt növelheti. Ezt az értelmi-érzelmi karbantar tást szolgálhatja a drámapedagógia is.
A játékos tevékenység aktivizálja és intenzívebbé teszi a gyakorlás folyamatát, ugyanakkor pihentető, feszültséglevezető is.
A játékos gyakorlatok nemcsak a kiemelkedő képességű, hanem a gyenge előmenetelű tanulóknak is sikerélményt biztosíthatnak. A tevékenység közben a diák megtanul erőfeszítéseket tenni, s fejlődik személyisége. A játék az önnevelés eszközévé válik. S mivel a játék társas cselekvés, az együttműködési készség erősödésére, a szociális kapcsolatok kialakítására is alkalmazható. Bizonyos jellembeli tulajdonságok és viselkedésmódok megerősítésére is hasznos.
Aki valóban játszik, az tanulhat igazán. A személyiség teljes kibontakozását segíthetik a drámajátékok. Jól illeszthetők az iskolai munkához, mert olyan készségek kialakítását teszik lehetővé, mint a problémamegoldás, konfliktuskezelés, viselkedés, empátiás készség.