Wilhelm Stekel: Üzenet az anyáknak. III. rész. Serdülőkor és az érettség kora

Amilyen döntő fontosságú, a karakter kialakulása szempontjából, az első gyermekévek atmoszférája, olyan jelentőséggel bir, az egyéniség, jó vagy rossz irányba terelődése miatt, a serdülő évek időszaka. Mindannyiunk lelkében egyformán él az értelem és a szenvedély, s rajtunk – a nevelő munkán – múlik, hogy mi fog győzedelmeskedni: az Isten, vagy az állat? Az ösztön és kultur elemek, lélektanilag kozmikus harcából, a Kultur-Embernek kell győztesen kikerülni anélkül, hogy ez a győzelem – veszteség lenne.
A nevelésre hivatott szülő, tanító, pap, orvos, a legnagyobb felelősséggel tartozik az egész emberiségnek – és önmagának, mert nemcsak magáról, hanem a rábízott lelkekről is be kell számolni, a kultúrtörténet ítélőszéke előtt. Ezért: ismerje pontosan azokat az utakat, amelyeken az ember, ősi és örökletes hajlandóságainál fogva, kérlelhetetlen biologiai törvényszerűséggel halad. Vegye tudomásul a serdülés korában kialakuló test és forrongó lélek feltörő vágyakozásait, ismerje és irányítsa a mindenkiben szunnyadó antiszociális hajlandóságokat, úgy hogy azzal soha ne ártson. Ne helyezkedjék a morális megítélés és elítélés kényelmes pózába, hanem a hozzáértés nehéz munkájával formáljon a serdülő gyermekből, egészséges és küzdő embert!
Őrizze a rábízott emberpalántát, hogy a romantika ne üljön győzelmi tort az értelmiség romhalmazán; de arra is ügyeljen, hogy az életfilozófiája ne jelentsen: megalkuvást a – reménytelenséggel.

Borítója szakadozott, leválófélben. Kötése meggyengült, megtört.