Miguel de Cervantes Saavedra: Két kutya beszélget

Berganza és Cipion, a valladolidi irgalmasok kórházának alamizsnagyűjtő kutyái egy éjszakára csodálatosképpen hozzájutnak az emberi beszéd képességéhez. Ezen az éjszakán aztán kiöntik magukból mindazt, ami hosszú kutyalétük alatt szívüket nyomta. Minthogy sorsuk az emberhez kötötte őket, a szó természetesen az ember körül forog, és a két kutya lendületes dialógusán át különös beállításban tűnnek fel az emberi törekvések, erkölcsök, szokások.
Don Miguel de Cervantes Saavedra, aki főművében, az egyszerre nevettető és megrázó Don Quijotéban örök monumentumot állított a részvétre méltó emberi gyarlóságnak, ezzel a kis dialógusával kaleidoszkópszerűen forgó tükörsorozatot tart elénk, melynek mindegyikében más és más gyengénket pillanthatjuk meg. Rövid, színes, ragyogóan tömör és kalandosan érdekes epizódokon át a társadalom minden rétegéből számtalan figura merül fel az emberi önzés, ostobaság és hitványság torz gúnyájában s a két bölcs, sokat tapasztalt és józan ítéletű kutya egyiken sem hagyja rajta a keresztvizet.