Kamarás István: Értéktérkép

Kamarás ​István, az ismert szociológus-szociográfus író könyve két önálló, lényegileg mégis egybetartozó tanulmányt tartalmaz. Nemcsak a kutatás tárgya (két, mintegy harmincezer fős magyar város a kutatási terep), nemcsak a kutató stáb összeszokott magja (a szerző és Mr Bookbird, UNESCO-diplomata) köti össze a két írást, hanem azok kultúrszociológiai, művelődésszociológiai, olvasásszociológiai irányultsága. A kutatók a helyi közművelődési viszonyok elemzését tűzték ki célul, vizsgálatukat igen változatos módszerekkel, a teljességre törekedve végzik: a könyvesbolt, a könyvtárak forgalmát elemzik, az olvasók otthoni környezetét, könyvállományát veszik szemügyre, a művelődési intézmények, iskolák működését ismertetik, értékelik, és sok-sok beszélgetésen vesznek részt: meginterjúvolják a két kisváros párt-, állami és népfrontvezetőit, papságát, értelmiségi csoportjait, érdekes, figyelemre méltó embereit. Az Értéktérkép azonban túl is mutat a művelődésszociológia problematikáján. A hetvenes évek végi, nyolcvanas évek eleji vizsgálatok, interjúk, beszélgetések már felfedik azt a kirobbanni készülő válságot, azt a vajúdást, értékvesztést és értékkeresést, amely igazából a nyolcvanas évek végén tört (törhetett) hazánkban felszínre, és amely gazdasági, társadalmi struktúrák, hatalmi viszonyok újragondolását teszi (tenné) szükségessé, elkerülhetetlenné. A tegnapról, a közelmúltról van szó a könyvben, arról az időről, amikor még a „jók a határozatok, csak a társadalom rosszul hajtja végre őket” jelszavai helyettesítik az újragondolást; a pluralizmus bűnös, büntetendő eszmének számít, a „válság” szót nem lehet használni, de a társadalom már mind nyersebben dobja felszínre a krízis jeleit. A hosszú, alapos vizsgálat eredményeit tartalmazó könyv mindvégig elegáns, érdekes, jó stílusban íródott, a sorjázó tényeket, adatokat, interjúkat különösen a második részben élénkíti, színesíti szellemes humor és irónia.