Vargyas Lajos: Kerítésen kívül. Emlékek életemből

„Ha röviden akarom megfogalmazni, ami erre az életre általában jellemző, csak azt mondhatom: mindig kerítésen kívül jártam. Nem mehettem be azokba a házakba, ahonnan az életet irányították, sem azokba, ahol jól éltek. Csak a kerítésen át vagy az ablakon keresztül láthattam egy kis részét annak, mi folyik odabelül.
Az út másik oldalán pedig ott volt az árok; amibe be lehetett esni. Szerencsém volt, nem estem bele soha. Így mentem egy életen át a szűk, néha göröngyös, de mindig járható úton. Csak láttam, mi van az egyik oldalon, a kerítésen túl, és mi van a másikon, akik belebuktak az árokba.
Azért az út egyhangú sem volt soha. Lehetett volna ugyan nyugalmasabb is, kevésbé nyomorúságos, sikerekben gazdagabb is. Ha 200 kilométerrel nyugatabbra születek, biztosan sokkal könnyebb lett volna. Kevesebb küszködéssel, kevesebb felháborodással jártam volna valami sokkal simább úton.”