A Függetlenségi Nyilatkozat 1849 Debreczen

A magyar nemzet szuverenitását kinyilvánító Függetlenségi Nyilatkozat történelmünk egyik legbecsesebb dokumentuma. A számos romlott szövegváltozatból Révész Imre állította össze a Nyilatkozat kötetünkben is közölt hiteles szövegét, igazolta Kossuth korábban vitatott szerzőségét, és már évtizedekkel ezelőtt megkísérelte annak az „elemi fogalomzavar”-nak a tisztázását, amely a mai napig megtéveszti a közvéleményt. A köztudatban ugyanis teljességgel összemosódik az április 19-én elfogadott Függetlenségi Nyilatkozat és a függetlenséget, illetve trónvesztést kimondó, öt pontból álló április 14-i országgyűlési határozat. E határozat utolsó pontja rendelkezik a „nyilatkozványt” végső formába öntő szövegező bizottság felállításáról. Tekintsük át a detronizációhoz vezető körülményeket, a radikálisok és a Békepárt között egyensúlyozó, Európára tekintő Kossuth lépéseit, illetve a nyilatkozat hatását, fogadtatását.
A Függetlenségi Nyilatkozat értékelése immár százötven éve vitatott. A Békepárthoz tartozók emlékiratait áthatja az egykor elfojtott indulat. Batthyány Kázmér szerint ez volt „a legpolitikátlanabb, legidőszerűtlenebb, leghaszontalanabb, legesztelenebb és legerőszakosabb rendszabály, melyet valaha hozott egy törvényhozó gyűlés” Az ellenzők a trónvesztés megszavazásakor (a lelkes tömeg jelenlétében) nem merték meggyőződesüket hangoztatni, mert fenyegetve érezték magukat személyükben és becsületükben. Kossuth utólag visszatekintve a nemzet ezeréves történelmének legünnepélyesebb „akaratnyilvánítását” látta az eseményekben. Valójában a Békepárt számos tagja is elismerte annak az útnak a következetes logikáját, amely a Habsburg-ház trónvesztéséhez vezetett. „Az uralkodócsalád kimondotta, hogy Magyarország nincs többé az ő számára, erre viszont nem lehet más felelet, mint megfordítani az uralkodóház tételét: Magyarország nem ismer többé Habsburg királyt.” Jókai Mór írta az iménti mondatot az Esti Lapokban, hetekkel az események előtt.

A 2500 számozott példányból ez a 00249-es.

Dohszagú, a lapszélek ázott foltosak.