Kamarás István: A Trilla szólamai. Egy Örkény-egyperces olvasatai

Furcsa címet adott Örkény István ennek a kis novellának: Trilla.
Mivel remekmű: töredék. Kiegészítésre szorul. Kiegészítésért kiált, sikolt. Mint Rilke Apolló-torzója. Feladat. Kemény dió. Titka van. Lehetőség arra, hogy az olvasó társszerzővé váljon. Ehhez azonban először kapcsolatba kell kerülnie a művel, vagyis kilendülni pozitív vagy negatív irányban a semlegességből, s érintetté válni. Vagyis annak az olvasónak, aki a művel perlekedik, értékét kétségbe vonja, aki túlságosan kemény diónak tartja, nagyobb az esélye a kapcsolatra, mint a közömbösen maradónak. Másodszor pedig tudnia kell válaszolnia arra a kérdésre, hogy Miért kell Wolfné nevét megjegyezni?
Másfélezer olvasóval olvastattam el a novellát: gyerekekkel és felnőttekkel, kínkeservvel és folyékonyan olvasókkal, beavatottakkal és ilyen szöveget zavartan nézegetőkkel, gépírónőkkel és szociológusokkal, tanulókkal és irodalomtanárokkal, észelvűekkel és istenhívőkkel, keresztényekkel és Krisna-hívőkkel. Nagyon különbözően értelmezték ezt a szöveget, amelynek titkát, mivel művészi értékű töredék – többféle érvényesnek minősíthető értelmezési kísérlettel lehet megközelíteni.