Krúdy Gyula: Éji zene

"Mindent szeretett, ami hazugság, illúzió, elképzelés, regény" - írja Krúdy egyik hőséről, akinek alakjában - mint annyiszor - önmagát írta. "Semmit sem írtam, csak színhazugságokat" - vallja másutt. S nem véletlen, hogy az álmok, illúziók világában szinte egyetlen témája a szerelem. És mégis: a ma olvasója számára ezek az írások egy, a nagyapák emlékezetébe merült korszak színes társadalomrajza által kapnak igazi jelentőséget. A sokszor szentimentalizmus felé hajló romantikus eszményítés mögött megfigyelhetjük Krúdy védekező magatartását kora nyomasztó valóságával szemben, s a gyakori ironikus ellenpontozás is az író kiábrándultságáról árulkodik. Az elbeszélések negyedik kötete Krúdy sajátos alkotóművészetének további érlelődéséről ad számot. Abból az időszakból meríti anyagát, amikor az író - közel húszévi termékeny publikálás után! - végre az országos érdeklődés középpontjába kerül. Kötetünk időrendben vonultatja fel a korszak legjobb elbeszéléseit. A Csurli és társai, Első szerelem, Púder, Aranykéz utcai szép napok és Szindbád: A feltámadás c. kötetek színe-javát, valamint számos, kötetben ezúttal először megjelenő írást.