Krúdy Gyula: Mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban

A regény Előhangjában igen szelíd húrokat pengetve mindössze azt ígéri, hogy "egy rég elmúlt város" (a századeleji Budapest) emlékiratait írja meg. De a történet magával ragadja: sokkal mélyebbre és távolabbra hatol, mint célkitűzéseiben elgondolta. Hőse, a vakember bonyolult szimbolikával megjelenített alteregó - minden bizonnyal - azt jelképezi, hogy a látókat a kegyetlen világ megnyomorítja, elveszi "szemükvilágát", mert fél azoktól, akik kiismerhetik. De a látók vakon és koldustarisznyával az oldalukon még többet látnak meg a körülöttük zajló életből, és ugyanakkor önmagukba fordulva magukat is jobban megismerik.. Mindezt Krúdy egy meglehetősen misztikus, sokszálú szerelmi történetbe ágyazva fejezi ki. Semmi kétség: ez az erősen pesszimisztikus ihletésű regény Krúdy dekadenciájának legmélyebb áramlataiból táplálkozik, de egyúttal tiltakozás is az ellenforradalmi korszak kegyetlen valóságával szemben: az eszményített múltat példaképül állítja az elvadult jelen elé. A regény sokszor fülledt erotikája pedig lázadás a "keresztény-nemzeti" álszenteskedés ellen.