Vaszary Gábor: Szegény fiatalok

 „- Baby, akarsz perecet? – Tessék? – Sósperecet akarsz? – Van pénzed? – Huszonnégy fillér. – Ah! Baby előkelően belesóhajt a tavaszba, majd megvetően félrehúzza a száját. – Na? – Ne is folytasd, úgy el vagyok keseredve. – Szóval nem akarsz perecet. Na, jó. Erre már nem is válaszol, csak durcásan ránt egyet a vállán. Egyáltalán érdemes ilyesmire válaszolni? Itt ül a fiúval a Halászbástyán, egy kőpadon, már fél órája ül itt a tavaszban és még sósperecet is egyék? Hát ez volna a boldogság? Baby összehúzza divatosra tépdelt szemöldökét és zöldesszürke szemeit fáradtan lehunyja egy pillanatra. Oh, Istenem, hát ezt is megértem.”

Kötése megtört.