Az írott emberi történelem során kevés nép mondhatja el magáról, ha egyáltalán elmondhatja, hogy annyi üldöztetésen, megpróbáltatáson ment keresztül, mint a zsidóság. Maga az a tény, hogy más népek között kétezer éven át befogadottként élt azok földjén, minden nélkül is elegendő okot adott a valamiért megsértődöttek szemében az intoleranciára. Az eltelt évszázadok méginkább év ezredek alaposan megtanították a másokhoz való minden körülmények között való alkalmazkodásra.
Erre szükségük is volt, hiszen a világ népei, de különösen az európaiak bizonyos jelenségekre nem egyformán reagálnak, amely pedig az idegenek elfogadottságára különböző módon hatottak. Nem csoda, hogy a zsidóság - éljenek azok bármely országban - ebbéli intelligenciája magas színvonalra emelkedett. Mégis mindvégig megmaradt az a különleges tulajdonsága, amely előbb-utóbb kiváltotta a befogadó népek ellenszenvét, amely azok vérmérsékletének függvényében durvábbnál durvább üldözésükbe torkollott. Ezek között nem egyszer megtaláljuk a fizikai bántalmazást, a véres programokat vagy akár az országból való kiűzésüket.
Az üldözés oka szinte mindig a kiváló üzleti érzékük kiváltotta pénz iránti mohóság. Az anyagi javak megszerezhetősége terén nem tudnak kellő mértéket tartani. Ez gyakran okozta vesztüket. Ennek ellenére mindeddig képtelenek ezen a rossz beidegződésen változtatni. Magyarország ezeréves történelme során mindig befogadta a mások által üldözött zsidóságot. Történelmünk számos esetét mutattuk be, amely ezt bizonyítja. Mégis, amikor a magyarság bajba került mindig megtaláltuk őket ellenségeink oldalán is. Évezredes védelmük ellenére a második világháború után mondva csinált „bűneinkért" kegyetlen megtorlásukat kellett a magyar nemzetnek elszenvednie. E súlyos sebek gyógyítása még hátra van.