Endrey Antal: A magyarság eredete

"A honfoglalástól a tizennyolcadik század végéig terjedő hosszú időszakon át a magyarság apraja-nagyja világosan tudta nemzete eredetét: a magyarság őshazája Perzsia vidéke volt, onnan vezette a csodaszarvas őseinket Szkitiába, ahol elsokasodtak és előbb mint hunok, majd mint magyarok nyugatra vándoroltak. Kilenc évszázadon keresztül a legmagasabb főúrtól a legelesettebb zsellérig ezt vallotta minden magyar, efelől semmi kétségük sem volt. Azután jöttek a nyelvészek és az egészet felforgatták. A magyarság őseit szerény finnugor halász-vadász népnek nyilvánították, az őshazát feltolták Oroszország erdős övezetébe, a hun-magyar testvériséget nevetség tárgyává tették. Hatalmukba kerítették a Magyar Tudományos Akadémiát és az egyetemi katedrákat, onnan hirdették az új tanokat.
A magyar nép továbbra is ragaszkodott ősi hagyományaihoz, a magyar nagyapák ezután is Isten kardjáról és a Hadak Útjáról meséltek a térdükön ülő kis unokáknak, de a magyar tudományos élet teljesen a finnugor elmélet uralma alá került. Jómagam is a finnugorista eszmék emlőin nőttem fel otthoni egyetemi tanulmányaim folyamán.
Az emigrációban azonban kezdtem a magyarság eredetére vonatkozó „hivatalos” felfogást megkérdőjelezni. Végülis a melbournei egyetem történelmi intézetében két éven át beható tanulmányokat folytattam ezen a téren és mindennek pontosan utánanéztem. Ahogy kezdtem összerakosgatni a más, nemzetközileg elismert tudósok által felderített tényeket, egészen más kép alakult ki. A finnugor elmélet tarthatatlannak bizonyult, a középkori magyar krónikák egyre inkább hitelt érdemlőnek tűntek fel. Lassan kibontakozott az igazság: ha nem is a teljes igazság, de annak körvonalai."