Kővári Béla: Magyar holokauszt. Kővári Béla naplója

„Miért hallgatunk a borzalmakról mi, magyarok? És miért nem beszél róla a nagyvilág? Miért hallgat a bolsevik vészkorszakról a Nyugat? Pedig az '50-es, '60-as években már tudtak, sokat tudtak erről, és kiszivárgott már egy és más a világháború előtt is. A hallgatás, a takargató szándék mögött álló tényezők közül alighanem (...) a legkényesebb (...): nem illik foglalkozni ezzel, mert ilyen módon morálisan csökkenne a náci Németország által okozott bűntömeg súlya, az a borzalmas tömegű bűntény, amit a zsidósággal szemben elkövettek. Tudjuk, öt és fél millió zsidó pusztult el a haláltáborokban, noha mellettük még húszmillió másik áldozata is lett a náci rémuralomnak. A zsidóságnak ez a rettenetes és jogos fájdalma olyan mitikus méretűvé lett növesztve, mintha az emberiség történelmében, a népirtások fájdalmas folyamában ez lett volna az egyedüli, kizárólagos és egyszeri nagy borzalom. Mintha soha, sehol nem követtek volna el hasonló természetű gonosz tettet. Ez a felfoghatatlan, kifejezhetetlen, semmi mással össze nem hasonlítható gonosztett-vízió sem engedi meg tehát, szól a magyarázat, hogy mellette és vele éppen egyidejűleg másfajta genocídiumot, semmivel sem kevésbé irtózatos bűnöket is elkövettek.”
(Részlet Für Lajos előszavából)