Az un. Horthy-korszakot sokáig egyszerűen fasisztának minősítettk, ma viszont társadalmunk egy tekintélyes része átesett a ló túlsó oldalára, és szinte az egész 1920-1945-ös korszakot rehabilitálni akarja. Ezen belül Bethlen Istvánt harmadik országalapítónak nevezi ki, jóllehet ő volt az, aki - az ország stabilitásának helyreállítása mellett - a nyílt választás puccsszerű bevezetésével népünk nagyobbik részét kizárta demokratikus jogaiból, és "konszolidálta" a "hárommillió koldus" oszágát. A korszak jelentős kormányfői közül pedig Gömbös Gyula és Imrédy Béla a hitleri parancsuralmi rendszer bevezetésére tört.
Ebben a szomorú korszakban egyedül Teleki Pál képviselte a másságot. Érdemes idézni egy szűkebb munkatársi körben elhangzott szavait: "Két évtizedes önálló állami létünk alatt az ország irányításában résztvevő rétegekben nem fejlődött ki azoknak a követelményknek az ismerete, amelyek egy független ország vezetéséhez feltétlenül szükségesek. Tudjátok, hogy ez mit jelent? az államvezetés csődjét jelenti... Csőd ez, mert hárommilló koldusparaszt helyzetét tíz éve latolgatjuk, de semmire sem jutottunk. És emiatt, nehogy a fejünkre borítsák az országot, elrekesztettük az országot attól a fejlődéstől, amely egy modern európai államiságot lehetővé tesz."
Teleki politikájának gerincét külpolitikája alkotta.
Ennek alapeszméje: Mindent el kell követni, hogy Németország ne szállja meg Magyarországot, és feltétlenül el kell kerülni, hogy az ország belesodródjék a világháborúba...