Hemző Károly, Lajos Mari: 99 saláta 33 színes ételfotóval

Ó, a méltatlanul háttérbe szorított saláták! Mintha csak afféle hóbortok lennének vagy lettek volna csaknem napjainkig szinte alig létező fogalom az éttermek étlapjain...
Élénken emlékszem a cukros-ecetes vízben úszó, fonnyadt salátalevelekre, amelyek gyermekkoromban vasárnapi ebédek alkalmával amúgy mellékesen kerültek a tányéromra még inkább mellé meg azokra a mese-salátákra, amelyek felnőttkorom kalandozásai alkalmával, igazi meghökkenésemre, de igaz varázslatképpen, a főétel előtt, közben, után vagy éppenséggel helyette kerültek elém.
Gyanítom, hogy valamiféle történelmi „gyermekbetegség” okán, mi errefelé, az Alpokon innen, sokáig lebecsültük a zöldségek, saláták érdemeit) kizárólag a húsnak tulajdonítva a méltóságot de hát egy felismert tévedés olykor felér egy megtéréssel.
Már-már infarktusig elhízott Európánknak nagy szüksége van a kímélő salátákra (bár nem állítom, hogy e könyv szereplői mind ilyenek). Tény, hogy a saláta nagy találmány!