Hemző Károly, Lajos Mari: 99 sütemény és torta 33 színes ételfotóval

Belátom, sokkal egyszerűbb – bár drágább – készen megvenni, mint megsütni egy süteményt. Ismerjük el azt is, hogy nagyanyáink, mintha mi sem lett volna egyszerűbb, úgyszólván a „semmiből” is tudtak sütni-főzni. De ha gyermekkorom vaníliaillatú vasárnapjaira gondolok, meg a mai apró emberkék egyre gyakrabban elszomorodó arcára, amikor a mamájuk a szemük láttára, a legközelebbi ABC-ben veszi meg a születésnapi tortát, csak amondó vagyok, hogy „Süssünk, süssünk valamit!” Nem olyan nagy fáradság, nem is boszorkányság, és a család is boldogan segít. A közösen készített sütemény miatt talán még hazasietni vagy otthon maradni is érdemes... megédesülnek tőle a gyermekkor emlékei és a felnőttkor keserűségei...
Jó, jó, de hát mi a teendő? Sorolom: „Végy egy csipetnyi bátorságot (ha most elrontod, legközelebb biztosan sikerül!), egy nagy adag jókedvet, némi időt és türelmet, egy jó sütőt, néhány tálat, fakanalat, habverőt, továbbá a hozzávalókat, mérd ki pontosan a mennyiségeket – ez alapszabály! –, árgus szemekkel figyeld kiskuktád kezét vagy kérd meg, hogy fütyörésszen, nehogy véletlenségből kevesebb dió vagy csokoládé kerüljön a süteménybe, lapozd fel a függeléket, hátha akad valami megszívlelendő, aztán tartsd meg a receptben javasolt részmunkálatok sorrendjét, végül strázsálj éberen a forró sütemény mellett, nehogy megdézsmálják, mert annak gyomorrontás a vége!” Ennyi az egész.
Ha valamely alkalom vagy vendégeink tiszteletére sütünk, úgy válasszunk, hogy a sütemény illeszkedjék a menühöz: tartalmasabb elő- vagy főételek után mindig könnyű édességet kínáljunk!
Ne vegyük sértésnek, még szelíden se erőszakoskodjunk, ha valaki éppen egy hősies fogyókúra kellős közepén tart – van elég gyötrelme szegénynek nélkülünk is!
A sütemény „előadási módja” még a többi ételénél is fontosabb. Olyan szépnek és kívánatosnak kell lennie, hogy az se tudjon ellenállni, aki úgy érzi, már felállni sem tud az asztaltól. Ez a finálé, a ráadás, a már-már szükségtelen jó, amelyre asztaltársaink élénkebben fognak emlékezni, mint a nem kevésbé míves, közbülső pecsenyére.
A receptek általában 4 személyre szólnak, a torták többre, ezt az egyes recepteknél közöljük. Mindazonáltal mindenkit óva intek attól, hogy ezt szentírásnak vegye, mert ugyan honnan tudhatnám én, hogy ki mit és mikor sütött utoljára – nem elhanyagolandó szempont! – és hogy ki hány buktát tud egy ültő helyében elfogyasztani!